A 10 napos vipassana kurzus üzletileg és marketing szempontból is zseniálisan ki van találva. Bárki elmehet, és részt vehet a kurzuson, aki megfogadja, hogy marad 10 napig és betartja a szabályokat.

Az új tanítványak ingyen szállás és étel jár, a tudás amit megosztanak meg pénzben egyébként is megfizethetetlen. Mikor vége a kurzusnak, már öreg diáknak számít, és adományozhat, amennyit akar. Általában elárulják, hogy mennyi volt a költség. Mégis a rendszer olyan jól működik, hogy már a világ minden tája tele vannak saját központokkal.

SZOLGÁLÓK

A tanfolyamon a munkaerőt szolgálóknak hívják, önkéntes munkával tartják fenn az egész rendszert. A dhamma szolgálat az önzetlen adásról szól, és hogy a “tanítást” ilyenkor a gyakorlatban használja az önkéntes.

A mi tanfolyamunokon kb 10 ember volt főleg a konyhán, de mindent is csináltak, a szobákban való poloska takarítástól a fűtés szerelő intézéséig, szóval nagyon összetett a feladat. Mikor vége lett az egésznek, beszélgettem néhányukkal. Max 6 órát aludtak naponta a munka mellett, közben napi 3 órát kötelezően kellett meditálniuk, plusz részt vettek a napi megbeszélésen és a metta meditáción. Azt mondták napi 15-18 órát dolgoztak.

A tábor végén megosztották, hogy nagyon nehéz volt, de amire igazán rájöttek, hogy az a napi 3 óra mennyire fontos volt, még ha furának tűnt is először. Mert ilyen munkatempóban ha nem töltődik az ember, nincs miből adni.

Nekem van sajt élményem erről. Korábban a masszázs mellett főztem elvonulásokon. Egy ilyen “munka” kb reggel héttől este 10-ig tart. Egy hosszabb elvonuláson az utolsó napon már annyira kikészültem, hogy mikor a saját felelősségem véget ért, köszönés nélkül sírva leléptem. Nekem nem sikerült megtalálnom az egyensúlyt.

Ezért volt izgalmas, hogy láttam végre egy működő rendszert, ami évtizedek óta csak vonza és vonzza a tanítványok és önkéntesek tömegeit. És sokat gondolkodtam rajta, hol csúsztam meg, mit és hogyan kellett volna tennem azért, hogy elkerüljem azt az állapotot:

• Jobban kellett volna kapcsolódnom magamhoz, az igényeimhez.
• Nem kellett volna annyi kompromisszumot kötnöm mások javára, magam ellenében.
• És persze lehet el se kellett volna vállalnom a feladatot.

A kapcsolódás önmagammal, az igényeimmel, hogy kivé akarok válni, egyre fontosabbá válik. Minél nagyobb zűrzavar van a világban, annál erősebb gyökereket szeretnék ereszteni.

• Ezért kezdtem el én is rendszeresen masszőrhöz járni.
• Kirándulni.
• Táncolni.
• És persze meditálni.

Még sétálni is lassabban próbálok és figyelmesebben, hogy a közlekedés kikapcsolódás és ne ámokfutás legyen.

Hogy legyen miből adni.

Hiába vagyunk társadalmi szinten arra programozva, hogy adjunk, adjunk, adjunk, ha nincs miből, az ember kiég és összeroppan. Nagyon jól összerakott rendszer az emberi lény. Óriási akarással rengeteget elbír, nem figyelve a test jelzéseire, és onnan óriásikat is tud zuhanni. Amiből aztán rengeteget tanul, jó esetben.

Az életünk egy állandó egyensúly keresés.

Te hogyan oldod meg hogy egyensúlyban légy? Miből tudsz adni?

 

See insights and ads

 

Boost post

All reactions:

36Lucia Echenique, Hódi Csilla and 34 others