Lahu village. Egy thai falu a dzsungelben, amiről már nagyon sok anekdotát hallottam, és két éve jutottam el, hogy élőben megtapasztaljam.

A történetek ugyan nem készítettek fel a fizikai valóságra, hogy a falu egy porfészek. Összetákolt bambusz kunyhók, és a fogyasztói társadalom már idei is betört, azaz rengeteg szemét.

Két nap alatt teljesen megszokja és természetesnek veszi az ember a koszt a port és a szegénységet, és egy másik világ mutatja meg magát.

Ez a lahu törzs vándorló életet élt egészen 80 évvel ezelőttig, a letelepedés óta a lakosok száma megsokszorozódott. A lányok 14 éves koruk körül szülnek, azaz esélyes hogy 30 évesen már nagyszülő vagy.

Rengeteg a gyerek. És ami ennél is fontosabb, a boldog gyerek. Az utcák tele vannak gyerekekkel és kutyákkal.

A kutyákat senki nem ápolja vagy eteti. Falkákban kószálnak az egész faluban, egész nap játszanak. Senki nem bántja őket és ők sem bántanak senkit, se csirkét, se embert. Hihetetlen nem?

A gyerekeket nem egy mikro család neveli, hanem a nagyszülők és a távolabbi rokonok. A szülők, az anya és apa nincsenek magukra hagyva a gyermekkel, mint a mi társadalmunkban.

A gyerekek és a felnőttek állandóan érintik egymást, nemcsak a családon belül de a barátok is. Vannak felnőttek akik a faluban dolgoznak, de a legtöbben a földeken vannak egész nap. Mégis, sokszor látni, hogy a felnőttek is játszanak, viccelődnek egymással, mint a gyerekek, vagy a kutyák.

Mikor ott voltam, azt éreztem, közel vagyok a paradicsomhoz. Közel vagyok az emberi faj forrásához, azokhoz az időkhöz, mikor az emberek közösségekben éltek, kapcsolódva, szinte falkában, szeretetben. És ez nem azt jelenti, hogy könnyű életük van, hisz a legtöbben keményen dolgoznak egész nap a földeken.

A masszázs képzés ilyen környezetben telitalálat. A 12 napos képzés alatt van esély rá, hogy kicsit átérezd milyen lahuként élni, közösségben, a te törzsedben. A rengeteg érintéstől megnyílik az ember tudatalattija, sok gyógyulás történhet, és persze a nyitottság miatt trauma is.

Számomra olyan érzés volt ott lenni, mintha egy kiscica lennék az alomban, éreztem a többiek érzéseit magamban, egy voltam velük.

Mi történik azokkal a lahukkal akik elhagyják a falut? A legtöbben két éven belül visszaköltöznek. Nem tudnak a városban élni, mert kiszakadnak ebből a természetes kapcsolódottságból a barátaikkal és a családdal.

A mi kultúránkból hiányzik az érintés, amit ezek az emberek nemcsak megkapnak egész életükben, de számukra ez a természetes.

Mi is szomjazunk rá, mint a szeretetre. A gyerekek szerencsés esetben még kapnak elég érintést, de mivel a felnőttek nem, ezért a felnőttekben sokszor kialakul vágy az érintésre.

Amikor már az ember azért érint, mert szüksége van rá, ezzel elvesz a másiktól, akkor válik nem biztonságossá az érintés. Aki érzékeny erre, azonnal érzi, hogy a másik határokat lép át, és kapni akar amikor megérinti, megöleli a másik.

MI A MEGOLDÁS? A gyakorlás. Én 12 éve kezdtem el masszőrhöz járni, mert nem bírtam elviselni, ha hozzám értek. A dolog lassan átfordult nálam, ma már örömmel kapok biztonsagos érintést, és tudok azonnal szólni, ha valami nem ok, nem esik jól.

Gyakorlásra fel!