Amikor elkezdtem masszírozni, az volt bennem, hogy szeretném a nőket támogatni. Mert ha egy nő jól van, akkor mindenki jól van.

Részt vettem egy családállításon, ahol én voltam a csecsemő. Az anyám csak nézett rám, hogy mit kellene kezdenie velem. 

Én meg boldogan bámultam az anyukámat a boldogságban benne volt a kedvenc ételem iranti óriási vágy, hogy íme mindjárt az enyém leszel. Szinte kicsöppent a nyál a számon. 

De anya nem annyira tudta mit kezdjen velem. Éreztem hogy nagyon akarja, de nem tudja. Én meg csak vágytam és vágytam. Majd már csak reménykedtem.

Akkor berakták a térbe az örömöt, aki anyukámat vidította. És én boldog voltam megint. Kajat ugyan nem kaptam, de az hogy az anyukám örömöt élt át, engem is örömtelivé tett. 

Ha az anya jól van, biztonságban érzi magát, támogatva van, akkor el tudja árasztani a szeretetével a gyereket, a családot, a párját. Ha viszont nem, borul az egész.

Ha a nő szenved, akkor a gyermek is szenved, és a szenvedő gyerek hogy válhat boldog felnőtté?

ITT írtam arról, hogy egy közösségben nevelkedett gyermek, akinek sok anyja-apja van, akire az egész falu vigyáz, milyen tápláló közegben nő fel. Ha a gyerek elkiáltja magát, hogy “Anya”, hárman indulnak felé. Felnőttként aztán érhetik a legdurvább traumák: háború, menekülés, pár-család elvesztése, fel tud állni, mert van egy nagyon stabil alapja.

Tudja, hogy szerethető, és tud egészséges módon szeretni. Képes kapcsolódni. Ki tudja állni a poklok poklát, szét tud hullani, és aztán össze tudja rakni magát.

MI VAN NÁLUNK? mikro családokban növünk fel

Nincs ilyen alap. Ideális esetben a gyerek mikor megszületik, van anyja és apja Talán vannak nagyszülők. Lehet hogy ugyanabban a városban. Lehet néha át tudnak jönni unokazni.

Az apa dolgozik, hogy eltartsa a családot, az anya meg otthon van, egyedül, életben tartja a babát, a háztartást, várja hogy hazaérjen az apuka és segítsen egy picit, hogy nyugodtan el tudjon menni pisilni.

Nagyon nagyon sok nő ebbe szinte belerokkan. És állandó lelkiismeretfurdalása van, hogy nem elég jó anya.

A nap nagy részében magára van hagyva a gyerekkel, ez feszültséget generál elégedetlenséget, konfliktust, ami a párkapcsolaton is csattan, de a nap végén meg a gyermeken. A gyerek ezt tanulja meg, mint szeretet, ezt tanulja meg adni, és kapni.

Ha ez a baba ha felnő, sose lesz annyira lelkileg egészséges és stabil felnőtt, mint akit egy közösség szeretett és nevelt.

• Olyan társadalomban élünk, ahol az a norma, hogy egy falu munkáját két ember akarja elvégezni.
• Nem erre vagyunk kitalálva.
• Az ember közösségekben működik a legmagasabb szinten. 

DE AKKOR MIT TEHETÜNK?

Néha elképzelek egy falut. Ahol mint egy törzsben, a gyerekeket együtt neveli a közösség, ahol nincsen határ a családosok és az egyedülállók között, a gyerekesek és gyermektelenek között, mert mindenki magáénak érzi a felelősséget, hogy részt vállaljon a boldog gyermekek nevelésében.

Ahol valakinek mindig van ideje hogy támogassa azt akinek segítségre van szüksége, ahol az anyák nem egyedül vállalják, hogy életben tartják a babát, ahol a gyermektelen és unokatlan barátok se érzik magukat gyermektelennek és unokátlannak, mert organikusan részt vállalnak a gyerekes családok életében.

Az anyának tudnia kell, mire van szüksége, hogy jól legyen. Mitől érzi magát szeretve, biztonságban, milyen lehetőségei vannak arra, hogy közösségben érezze magát, megtartva, egy tágabb szocialis kör által. A barátság , a családi kapcsolatok mindig fontosak, de ebben az időszakban megsokszorozódik az értékük.

Mit tehetünk a faluért, a jól létért, magunkon keresztül a társadalomért?

Hogyan tudunk lépni A felé a vízió felé?

Pici és kitartó lépésekben:

• Kell a döntés, hogy mindent megteszel magadért is, hogy jól légy. Mert ez mindenkinek fontos.
• Kell, hogy tegyél azért, hogy nyitott légy rá – megtaláld – megszervezd a közösséget, amire szükséged van.
• Tudnod kell, hogy igazán mire van szükséged!
• Tudnod kell kérni, és elfogadni.
• Ami sokaknak nehézséget okoz, hogy megtalálják azokat, akik szívesen segítenek. Pedig sokan vannak, akik jobb embernek éreznék magukat, ha segíthetnének Neked.

Ahhoz, hogy az ember tudja, mi a jó neki, idő kell. Önidő. Akár 5 perc naponta. Akár egy óra hetente. Akár két óra havonta.

• 5 perc légzés egyedül a friss levegőn,
• Hetente egy babás torna, ahol közösség van, sorstársak.
• Kirándulás az erdőben, például a Vanilia Tours-szal, aki hordozós kirándulásokat szervez. 

Teljesen egyéni, hogy kit mi tölt. Segíthet, ha a gyerkőc előtti életedből visszaemlékszel, mi az ami korábban lelkesített, lehet, hogy most is beválik.