Meglátogatott egy barátnőm, elhozta egy barátját. Együtt ebédeltünk, majd mikor vége lett az étkezésnek, mondta hogy elmosogat. Reflexből mondtam, hogy “mosogathatsz még eleget, hagyd”. Figyelmen kívül hagyta a kívánságomat és elmosogatott. Majd elmentek. Mikor ránéztem a szárítóra és az üres mosogatóra, óriási hála öntött el. 

Meg is írtam neki, hogy mennyire fura, hogy robot üzemmódban elutasítottam, pedig nagyon jól esett utólag.

Rá vagyunk nevelve, hogy adjunk adjunk adjunk, és sokan nem tudjuk, hogyan kell kapni. Elutasítjuk a kapás lehetőségét, anélkül, hogy végiggondolnánk, mire is van szükségünk. Hisz erősek vagyunk, egyedül is meg tudjuk oldani. Vagy ha elfogadom a segítségét milyen vendéglátó vagyok??

Hányszor utasítottam már vissza, hogy a tömegközlekedés közben valaki segíteni akart, fel le emelni a csomagomat, mikor látványosan szerencsétlenkedtem.

Az elmúlt évben igyekeztem sportot űzni abból, hogy észrevegyem ezeket a lehetőségeket, mikor kaphatok. Sőt, van amikor kérek. 

Mikor utoljára egy óriási táskát vonszoltam át a városon, 4 férfi ajánlotta fel a segítségét.  Egy kivételével elfogadtam, de azt a visszautasítast is azonnal megbántam. És teljesen odavoltam tőle, kiralynőnek éreztem magam, mintha angyalok segítenének túljutni az akadályokon. Látható voltam, és támogattak.

A masszázsban folyamatosan gyakorolhatjuk, edzhetjük a kapás képességét. Hogy milyen bizalommal fogadni a kezelést. Hogy milyen érzés, hogy egy másik ember hozzáér a testem sok sok részéhez, és ez biztonságos. Mert érzem a figyelmét, hogy elengedhetem magam, hogy megpihenhetek és önmagam lehetek.

Sikerül majd elsőre? Teljesen feloldódni, bízni, lazítani 100 százalékban? Van akinek igen, de a legtöbbünk számára ez nem megy azonnal. Gyakoroni kell. Minden kezeléssel méllyül a bizalom kezelő és kezelt között és egyre gyorsabban tudunk mély relaxációs állapotba kerülni.